A Római-part

Napjainkban a létesítendő mobilgát kapcsán zajló politikai balhé miatt emlegetjük sokat, régen a friss levegő, a napfény, a szabadstrand és a csónakházak miatt jártunk a Római-partra. Ez a hely olyan volt, mintha nyaralni mennénk, hallgatóinkkal újra átéljük a retró életérzést!

Reklámok

A Római-part” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ötven évig nyaraltunk Rómain, az én gyerekem is ott nőtt fel. Életre szóló élmények és barátságok színhelye volt nekünk a Béke sporttelep.
    A hatvanas évek elején 450.-Ft volt az éves bérleti díj, 2000-ben 180 ezer, ugyanazért az 5 nm-es szobáért. Igen, a szüleimnek protekcióra volt szüksége a bérlővé váláshoz, de aztán már minden évben megköthettük az éves szerződést.
    Tavasztól őszig 3 generáció, mindenféle foglalkozású ember, együtt nyaralt, nem ismereük egymást, csak keresztnéven, fürdôruhában és mackónadrágban (híres színésztől a magasrangú tiszten át a géplakatosig), mind egyenlően boldogok és vidámak voltunk.
    Pár vendéglátó egység, ahol törzsvendégek voltunk: Evezős kocsma a Nánásin, az Önki (Gyermekélelmezési Vállalat önkiszolgáló étterme a parton), a bableveses, palacsintás kifőzde a Királyok útján, megvan ma is.
    A Béke telep valaha a Hungária névre hallgatott, majd Béke strand volt, (előtte volt a 34-es busz végállomása), míg be nem temették a teknő alakú meszelt falú medencét, ami drótkerítéssel körbe volt véve, és ahová egy fürdésre 20 fillérért lehetett bemenni. A bőrt felmarta a talpunkról, addig lubickoltunk benne gyerekkorunkban 🙂
    Hétvégén családilag beültünk a kielbootba, egy homokpadon kikötve megettük a vitt zsíroskenyeret zöldpaprikával, majd visszacsurogtunk. Hiába próbáltuk megúszni, jött a kötelező csónakmosás és szárazra törlése, Apánknak segíteni kellett. Egyébként este hétig vissza kellett érni, akkor zártak a csónakházak. Kedden szünnap volt.
    Sokáig azt hittem, nem élhetek Római nélkül, végül önként jöttünk el a lerobbant állapotok és a magas árak miatt.
    A régi városvezetésnek is pénznyerô helye volt, sok állami támogatást kapott, mint a város polgárainak sportolásra, pihenésre alkalmas helye, amikkel ki tudja, hogyan számoltak el. A mostaniak már semmit nem költöttek rá, hagyták lerobbanni, majd kezdték ingatlan”fejlesztôknek” lakópark céljára eladogatni.
    A Béke, a legnagyobb telep, a Nánási út 97-ben ma is megvan, már nem kell protekció, vannak üres kabinok. A kapuk nyitva vannak, ha arra bringáznál.
    Bocs, hogy hosszú lett. Üdv Anni

    Kedvelés

  2. A szüleimnek volt ott kabinja, kisgyerekkorom óta kijártunk. A Bibic-ben volt a kielboat-unk (ami egy 4 személyes hajó, két evezős, a kormányos és 1 utas). Minden vasárnap kora hajnalban rohantunk ki: a HÉV-tőlbjó messzire volt a part, de mi nem tudtunk busszal menni, mert az drága volt. Gyalogoltunk, cipeltük a kaját. Aztán rohanva ki a vízre, hogy még a hőség előtt fel tudjanak a szüleim evezni a nem tudom már milyen nevű helyre, ahol végre kikötöttünk, A gyerekek játszottak, a felnőttek meg ” a tarlón bridzseztek”. Apám utálta, hogy miért nem lehet a plüssfotelben, hűs szobában kártyázni.
    Emlékszem az árvízre, akkor már egyetemista voltam, elöntött mindent a víz, úgy kellett kiszárítani mindent. Bringával jártam minden nap ki a városból. Volt a parton büfé, ott lehetett sörözni, és volt a Kék Duna, ott ebédelni is lehetett, meg este táncolni. Aztán a szüleim eladták a kielboat-ot és vettek egy kormányos dublót. Mert a kutyának is kellett a hely, akkor már a gyerekek helyett csak ő ment velük.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s