Január elsejei háromórás maraton

2019 első napját egy maratoni, háromórás adással indítottuk, amelyben a műsor indulása óta felmerült összes helyszínnel, így például a Népstadionnal és Kőbányával kapcsolatban vártuk azoknak a hallgatóknak az élményeit, akik az adásidő rövidsége miatt korábban nem kerülhettek műsorba. Ezúttal is rengeteg érdekes sztori érkezett, többek között arra is fény derült, hogy tényleg létezett-e alagútrendszer az elbontott Regnum Marianum templom, majd a helyén felhúzott dísztribün és az egykori szakszervezeti székház, valamint más közeli épületek között.

Reklámok

Havanna-lakótelep

(Fotó: Hettie / Flickr CC-BY)

Az egykori Állami lakótelep helyén az 1970-es években épült fel a Havanna-lakótelep. Meglehetősen rossz hírű része volt a városnak az ötmilliárd forintból felhúzott 5600 lakásos negyed. Az Anno adásából kiderült, hogy önök is így gondolták-e vagy fűződnek-e jó emlékek a Havannához.

Telefonfülkék

1928. december 16-án, 90 éve állították fel először az első telefonfülkét a Váci utca 6. szám előtt. A Magyar Telekom 2017-ben még 5855 darab nyilvános telefont üzemeltetett, ezek kilencven százaléka utcai fülkékben volt. Pedig a kétezres évek óta csökkent a fülkék népszerűsége. A csúcsidőben napi tíz órát használtak átlagban egy fülkét, ma ez napi egy óra sincs. Az Annó a telefonfülkékhez fűződő emlékeket gyűjtötte össze mai adásában, szigorúan azokat, amik a mobilok előttről származnak.

A Feneketlen tó

Ezúttal a Feneketlen tó volt a témánk, mivel úgy tudtuk, hogy rengeteg érdekes történet kering a tóval kapcsolatosan. Nekünk kapásból volt is van egy, még a kétezres évekből: állítólag egybúvár, aki tisztította a tavat, hárommillió forintot talált, és becsületesen le is adta azt a rendőrségen. Ott elmondták, hogy ha egy éven belül nem jelentkezik érte senki, akkor ő kapja meg a pénzt. Aztán telt-múlt az idő: a történet végét pedig meghallgathatják a műsorban személyesen tőle!

A Blaha aluljáró

Ha lemegyünk az 1966-ban átadott Blaha Lujza téri alujáróba láthatunk kínai üzletet, telefonos üzletet, parfüm árust, virágboltot, pékséget, pizzázót, újság árust. A Blaháról azt mondják, hogy Budapest olvasztótégelye, mert sokféle nemzetiségű ember él és dolgozik ott. És persze a hajlléktalanok is ott húzzák/ húzták meg magukat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen érzéssel haladnak át ott az emberek, kit milyen jó, vagy rossz emlék köti ehhez a helyhez.

A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza

Az Anno témája a Semmelweis és Kossuth utca kereszteződésében álló egykori Szovjet Kultúra és Tudomány Házába volt. Ezt a nagymúltú épületet 1973-ban nyitották meg, ekkor került rá a neonnal kivilágított Kreml is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen érzésekkel látogattak egykor ebbe az intézménybe, akik a könytárt keresték fel nyelvet tanulni, vagy megnézni egy-egy előadást.

Milyen volt egykor a Lottó áruház?

Forrás: Fortepan

A Rákóczi út és a Klauzál utca sarkán, egy saroknyira a Blahától ma már csak egy jellegtelen irodaházat láthatunk, pedig a kétezres évek elejéig itt működött a Lottó Áruház, amelynek megszűnése is tipikus magyar történet: a cégtulajdonos lelépett félmilliárd forint adótartozást felhalmozva.

És miért hívták 1957-től Lottónak az áruházat? Mert itt tudták anno beváltani az OTP tárgynyeremény-betétkönyveik nyereményeit és vásárlási utalványaikat szerencsés honfitársaink. Épületét egyébként 1934-ben építették, akkoriban Szövetkezeti Bolt Áruház névre hallgatott. A második világháborúban bombatalálatot kapott az áruház, de 1948-ban államosították, ezt követően pedig I. sz. Állami Áruház, 1949-től a Terv Áruház, 1951-től 1957-ig a Minőségi Áruház elnevezéseket viselte. Hallgatóink pedig az itt szerzett emlékeiket osztották meg a mostani adásban.